, (marka-pöki) ösz. mn. és fn. Gúnyosan szólva am. hetvenkedő, dicsekedő, magát hányóvető, különösen ki magát bátornak, vitéznek, vállalkozónak hirdeti, de csak szájjal az, nem pedig tettel. Erről t. i. mondani szokás, hogy pöki a markát, mint az erős kézi munkához készülő ember szokott tenni.