, (mar-asz-t-al-ás) fn. tt. marasztalás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valakit marasztalnak. Vendégeim szíves marasztalásom daczára eltávoztak. Törvénykezési ért. elitélése valakinek, hogy valamely követelésnek eleget tegyen vagy bizonyos büntetést kiálljon. V. ö. MARASZT.