v. ~VIGASZTALHATLAN, (meg-vígasztalhat[at]lan) ösz. mn. Kinek kedélye oly szomorú, oly levert, ki oly reményvesztett, hogy egyhamar víg, derült nem lehet, ki a szenvedett veszteségen, káron, szüntelen siránkozik. Határozóként am. megvígasztalhatlanul.