, (meg-sziszěg) ösz. gyak. önh. Tárgyesetes viszonynévvel am. haragját, mérgét, boszuját sziszegve jelenti ki. A lúd megsziszegi azt, ki libáit bántja. Átv. ért. mondjuk emberről, különösen nőről, ki lúd vagy kígyó gyanánt éles nyelvvel megszól másokat.