v. ~PENDÜL, (meg-pěndűl) ösz. önh. Bizonyos hangszer, illetőleg húr vagy ércz rezegtetés által pengeni kezd. Megpendűl a czimbalon, a czitara. Az öszveütött sarkakon megpendűl a sarkantyú. Márványasztalra dobva megpendülnek az ezüst huszasok. V. ö. PENDŰL.