, (meg-háborgat) ösz. áth. Gyakran vagy folytonosan megháborít, megzavar, nyugtalanít.
"Vagytok-e még többen? s mit akartok fecskebeszédűk?
Vagy vígságtokat én megháborgattam-e, hogy most
Rajtam üt a sok nyelv, s fülemet nem hagyja nyugonni.
Vörösmarty.