, (meg-háborít) ösz. áth. A békében, nyugalomban levőt megzavarja, nyugtalanná teszi. "Megháborejtotta a népet (commovit populum. Müncheni vagy Tatrosi cod.). Különösen, valakit elméjében megháborítani, am. eszét megzavarni, megbolondítani. V. ö. HÁBORÍT.