, (mar-os) mn. tt. maros-t v. ~at, tb. ~ak. Maró, azaz rágó. Mondják némely erős nedvekről, melyek bizonyos testeket mintegy marva, rágva megpuhítanak. Igéből lett melléknév, mint: takaros, pirítos, néhol: pirítós, magasztos. Szokottabban megnyújtva: marós.