, MŰVELT (mü-v-el-t) mn. tt. müvelt-et. 1) Testi tárgyakat illetőleg, amit valamely czélra és szabályok szerént képeztek, idomítottak. Müvelt földek, kertek. Jól müvelt szőlők, erdők, szabatosábban: mivelt. 2) Személyről szólva am. kinek testi és lelki tehetségei kifejlődve, képezve, finomítva, nemesítve vannak. Művelt férfiak, nők. Müvelt franczia, ángol nép. Művelt katonák. Müvelt társaság. Különösen a társas viszonyokat illetőleg am. finom erkölcsü, udvarias, az illedelem szabályaiban elméletileg és gyakorlatilag jártas. Müvelt udvari ember. Művelt bánásmód, beszéd.