. (mü-v-el-et-len-ül) ih. 1) Müveletlen vagyis miveletlen állapotban, természet adta alakjában. Miveletlenül hagyott kertek, szőlők, földek. Megfelel neki a parlagul, ugaron. 2) A test és lelki tehetségek kiképzése, idomítása, nemesítés nélkül: keményebben szólva: durván, nyersen, otrombául, faragatlanul, bárdolatlanul. Müveletlenül nőni fel. Müveletlenül elhanyagolni a szellemi tehetségeket. Különösen am. müveletlen módon, durva emberek szokásaként. Műveletlenül viselni magát. Műveletlenül megtámadni valakit. Müveletlenül hánynivetni kezeit.