, (mü-v-el-etlen) mn. tt. müveletlen-t, tb. ~ěk. 1) Általában testi dolgokra vonatkozólag, ami eredeti, nyers, idomítatlan állapotban van, mit bizonyos czélra és szabályok szerént nem képeztek, nem javítottak stb. Müveletlen földek, rétek, kertek, szőlők: szabatosabban: miveletlen. Megfelel neki ez értelemben a parlag, ugar. 2) Személyre vonatkozólag különösen szellemi s erkölcsi értelemben am. kinek kiváltkép lelki tehetségei kifejlődve, képezve, idomítva nincsenek. Műveletlen ember. Nyersebb kifejezéssel és nagyítva: bárdolatlan, faragatlan, durva, otromba. Innen átv. ért. mondják az ily embernek tetteiről, és tulajdonságairól. Műveletlen beszéd, nevetés. Műveletlen bánásmód, taglejtés. Müveletlen hangok, éneklés. Határozóként am. müveletlenül, müvelés nélkül. Müveletlen (míveletlen) hagyni a földet. Műveletlen viselni magát. V. ö. MÜVEL.