, (mér-et-ék-ěl-et), fn. tt. mértéklet-ět, harm. szr. ~e. 1) Határ, középút, melyet valaki cselekvéseiben követ. 2) Bizonyos testeknek, két végletes tulajdonságok közötti állapota. Levegőnek, víznek mértéklete. Mindkét értelemben szokottabban mérséklet.