, (ma-asz-ás) fn. tt. mászás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A haladásnak, menésnek azon neme, midőn valamely állat szétterjesztett lábakkal, mintegy hason mozog. Öszvetéve: csúszásmászás. Átv. ért. magának túlságos lealázása; alacson hizelgés. V. ö. MÁSZ.