, MÜVÉSZET, (mű-v-ész-et) fn. tt. művészet-ět, harm. szr. ~e. Általán az úgynevezett szépművek gyakorlata, s mind az, mi a szépmüvek, lényegét, valóját teszi, melyeknek főczéljok a széptani szabályokhoz mért kellemes gyönyörködtetés, vagy a kellemesnek a hasznossal széptanilag való egyeztetése. Ilyenek a zenei, festészi, szobrászi, szinészi, irói müvészetek stb. Müvészettel foglalkodni. A müvészet szabályai szerént megbirálni valamely művet. Képzőművészetek, hangművészet, szinművészet. Régi görög, középkori, ujkori müvészet. Művészetet pártolni, előmozdítani. "Minden leirásnak hatása az olvasó képzelő tehetségétől függ, s az iró müvészete csak abban áll, hogy ezt tevékenységbe hozza. (Báró Eötvös József.)