v. MÜVÉSZ, (mű-v-ész) fn. tt. művész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Szoros ért. személy, ki valamely szépmüvészetet gyakorol, milyenek a festészek, szobrászok, képmetszők, zenészek, s néha ide soroztatnak a költők is. Nemesebb ért. oly személy, ki a szépművészet egyik vagy másik nemében kitünőleg jeles. Szélesb ért. viselik e nevezetet a szinészek és tánczosok is, kik t. i. működéseiket nemesebb fokra emelni képesek. Hibásan s némi rátartós igényből használják e nevet néha a kézmívesek is, pl. nemzeti lábbeli müvész. Általán a kézmíveket inkább csak testi ügyességgel gyakorlók szabatosan mívesek; de ha kézmüvök finomabbnemü s nagyobb ügyességet igényel, mondhatjuk műveseknek, is, pl. aranyműves, ezüstműves, óramüves. V. ö. MŰ, MÜVEL.