, (mű-hely) ösz. fn. Hely, illetőleg szoba, vagy akármely zárt tér, hol mesteremberek és legényeik iparmíveket készítenek. Szabók, vargák, csizmaziák műhelye. Kovácsmühely, asztalosmühely, lakatosmühely. Kádármühely, bognármühely. Ide tartozik a borbélymühely is. A népnyelvben, legalább bizonyos tájakon: míhely. Azon szobát, vagy lakot, melyben szépmüveket készítenek, némi különböztetés végett, műteremnek mondjuk. Szobrászok, festészek műtereme.