, (mü-v-el-és) fn. tt. müvelést, tb. ~ék. harm. szr. ~e. 1) Általán tevés, cselekvés, csinálás. Jónak, rosznak müvelése; szokottabban és a szabatosságot tekintve: mivelés. 2) Képzés, idomítás bizonyos czélra, és szabályok szerént. Földmüvelés, kertmüvelés, szőlőmüvelés. Ez is inkább mivelés: földmivelés, kertmivelés, szőlőmivelés. 3) Különös és saját értelmében a testi vagy lelki tehetségek képzése, idomítása. V. ö. MÜVEL.