, (mű-köd-ik) k. m. működ-tem, ~tél, ~ött. Bizonyos művel, munkával foglalkodik. Különösen, rábizott, magára vállalt, hivatalos dologban eljár. A bizottságok szorgalmasan működnek. Az ügyvédek működnek védenczeik ügyeiben. Régiesen: műelkedik, mint munkál, munkálkodik.