, (mű-nyelv) ösz. fn. Általán nyelv, mely a műipari, művészeti és tudományos tárgyak eléadására szükséges szókat és kifejezéseket foglalja magában, különböztetésül a közönséges társalgási nyelvtől. A műnyelv lényegét az úgynevezett műszók teszik. Kovácsok, asztalosok münyelve. Festészek, szobrászok műnyelve. Természettudósok, bölcselők, vegyészek műnyelve. Szélesb ért. irói nyelv, melynek már természeténél fogva a közönséges, népies nyelven fölül kell állania.