, a magyar népnyelvben két igen egyszerü, egyetlen önhangzóval kifejezett, de önálló szó létezik: a, e, melyek más mutató kifejezések nyomatékául szolgálnak, pl. ott van a! itt van e! oda menj a! ide jöjj e! így folyt róla a víz e! amott a szobában a!; de a melyekből számos több szó ered, részint közvetlenül, részint öszvetétel által; amazokhoz számitandók különösen a mutató névmások és igehatározók, az a néha o-vá s az e i-vé változván, pl. az, amaz, ott, oda, oly; ez, emez, itt, ide, (régiesen: ede), ily (régiesen: ely) stb.; az öszvetéteknél megemlítendők: ahol, ehol v. ihol, amint, amikor, avagy, aki, ami stb.