, (mű-kör) ösz. fn. 1) Tér, melyen valakinek működnie lehet, szabad, kell, vagy melyen működni szokott. Némely tisztviselők műköre csak egy városra, másoké egész kerületre kiterjed. 2) Azon tárgyak mennyisége, melyek körül működik, melyekkel foglalkodik valaki. Meghatározni a birák műkörét. Műkörömben iparkodom mindent megtenni, ami kitelik tőlem.