, (mut-at-ó) mn. és fn. tt. mutató-t. Aki vagy ami valamit mutat. Rendesen öszvetéve használtatik, és pedig mint jelző a viszonynév előtt áll, pl. mutatóujj, mutatótábla, mutatóveszsző, mutatóóra. Midőn főnév gyanánt vétetik, öszvetételben a viszonynevet követi, pl. képmutató, óramutató, útmutató, tárgymutató, névmutató. Mutatóban küldeni valamit, am. megtekintés végett. V. ö. MUTAT.