, MUSZLINCZA, (musz-ol-i[n]-cza) fn. tt. muszliczát. Boros edényekben és általán erjedésnek, poshadásnak indult tárgyakban termő apró (mintegy muszoló) legyecskék. Alakja mutatja, hogy kicsinyítő, és pedig kettőztetve; máskép: muslicza, néhutt muska. Törzsöke: muszol, melyből lett igenév: muszoló, kicsinyítve: muszoli, muszli, ismét kicsinyitve: muszlicza. Alakjára olyan, mint habarnicza, katrincza. V. ö. MUSKA, MUSZOL.