, fn. tt. must-ot, harm. szr. ~ja. Gyümölcsökből, különösen szőlőszemekből kisajtólt, édes lé, melyből erjedés által csipős nedv, illetőleg bor képződik. Egészen egyezik vele a latin mustum, a német, holland, dán most, olasz, spanyol, portugal mosto, angol, svéd must stb. Mind valamennyiben közös gyök a hangutánzó mus, mely különösen megvan a magyar moszt, mosztol, továbbá musz, muszol szókban is; és rokonai a mocs és mos mint hangutánzók innen ,must magyarból értelmezve annyi volna mint muszolt azaz zúzolt, sajtólt gyümölcs leve. A ,must alak épen olyan, mint ,lust; honnan amabból: mustos, ebből: lustos; és hogy alakja magyaros, mutatják az üst, füst, rest, nyest, nyust, rost, és némely más eredeti magyar szók. Egyébiránt figyelmet érdemel a szanszkrit madhu, madhat am. méz, nektár.