, (mustra-al) áth. m. mustrál-t. 1) Bizonyos sokaság egyéneit sorban, és külön-külön szemügyre veszi, hogy minden oldalról ismérje, főleg hogy a roszakat a jóktól megválaszsza. Tavaszszal a juhnyájat mustrálni. A ménesből a vén meddő kanczákat kimustrálni. A hadsereget mustrálni. Minthogy a mustra ezen értelemben magyarosan: szemle, innen mustrálni helyett magyarosabb: szemle alá venni, rövidebben szemlézni, illetőleg: a roszát v. aljasát kihányni. 2) Fenyíti különösen a gyermeket, még veréssel is, ha szükséges.