, (mutató-tábla) ösz. fn. Nevek és tárgyak jegyzéke bizonyos sorozatban, kivált ha egynemüek. A mutatótáblát ábéczerendben készíteni. A könyv végére mutatótáblát, irni, melyen a könyvben eléforduló tárgyak és személyek nevei följegyezvék. A mutatótáblán kitenni a lapszámot, melyen az illető tárgyról vagy személyről szó vagyon.