, (munka-atlan) mn. tt. munkátlan-t, tb. ~ok. 1) Kinek tenni valója nincsen; ki munkát nem kap. Munkátlan mesteremberek. A piaczokon sok munkátlan ember ácsorog, és várja, hogy fogadják meg. 2) Ki munkálni nem szeret, henye, tunya. Munkátlan cselédet kár tartani. Határozóként am. munkátlanul, munka nélkül.