, (mul-an-d-ó-ság) fn. tt. mulandóságot, harm. szr. ~a. Tulajdonsága valaminek, melynél fogva nem állandó, nem tartós, nem maradandó. Örömnek, gyönyörnek mulandósága. Néha am. hiuság. Nem kell a világ mulandóságán kapkodni. "Boldog, ki midőn létének mulandóságára gondol, azzal vígasztalhatja magát, hogy sokaknak világított. (B. Eötvös József). V. ö. MULANDÓ.