, (mukk-an) önh. m. mukkan-t. Értelmetlen, inkább orron, mint szájon kinyomuló mukk hangra fakad. Nem is mukkant, azaz mélyen hallgatott. Olyan, mint a nyekk, nyikk, pukk hangokból lett nyekken, nyikkan, pukkan. Megfelel neki a latin: mutít, mussit, s a német muchsen.