, (moz-og-ány) mn. tt. mozogány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Székely tájszólás szerént nagy testü, magas, vastag ember, mintha mozgana alatta a föld, mikor megyen. (Tájszótár). Alsó Vágmelléken mozolány, máskép: mazolány, kevés változtatással ellenkezőt jelent, úgymint hitvány, satnya embert, melylyel rokon a ,mazna szó is. l. ezt. Különben a nyelvszokás a szók eredeti ős jelentését hol tágasb, hol szélesb értelemben használja, pl. ragyiva szó Mátyusföldön am. csinos, tiszta, mintegy ragyogó; ellenben Győr tájékán Kemenesalon piszkos, rozoga, hitvány; ebben mintegy a ,ragya szóhoz hasonlítva.