, (moz-og) gyak. önh. m. mozog-tam v. mozgottam, ~tál v. mozgottál, mozgott, htn. ~ni v. mozgani. Helyét vagy helyzetét folytonosan változtatja, pl. midőn lép, repül, száll stb. Ellentéte: vesztegel, nyugszik, pl. midőn valami egy helyen áll, fekszik, hever stb. Mozog az óramutató, midőn az óra jár. Mozognak a gép kerekei. Mozog a dobogó szív. Mozog az erekben, a vér. Az állatok önerejöknél fogva mozognak. Nem mozog a levél szél nélkül. (Km.). Ezen igének gyöke moz, melyhez legrokonabb a latin moveo, V. ö. MOZ. Népies nyelven néha elébe tétetik: izeg v. izog, pl. izeg-mozog. Az ilyetén öszvetételekben az első szó rendesen kicsinyítő a második nagyító jelentéssel bir, miszerént izeg am. apró, mozog am. nagyobb helyváltozásokat teszen. V. ö. IZĚG.