, (mot-oz-ás) fn. tt. motozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, mely által valaki tapogatódzva keres, vizsgál, kutat valamit. Motozás végett megállítani az áruszállitó szekereket. V. ö. MOTOZ. 2) Szenvedő állapot, midőn valamely állat, különösen a júh megzabál, s ennek következtében vonaglik, reszket, ide-oda forog. motozik.