, (mosz-t) fn. tt. moszt-ot, harm. szr. ~ja. 1) Mocs, mocsok, piszok, melyből lett mosztolódik. Rokon maszat szóval s muszol igének musz gyökével. 2) Kriza J. szerént a székelyeknél am. mosztalék v. morzsalék. 3) A gyümölcsnek belcsutkája, torzsája, máskép: mosztika (Szabó D.)