, (mind-kettő) ösz. számnév. Kettő együtt véve. Midőn közvetlenül a viszonynév előtt áll, röviden használtatik: mindkét, pl. mindkét kezét ellőtték. Ellenben a viszonynévtől elválasztva: kettő, pl. két fia van, s mindkettő katona. Két leánya lett, s mindkettő meghalt. V. ö. MONNÓ.