, (mesz-es) mn. tt. meszes-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Mészszel vegyített, bemázolt, bekent. Meszes homok. Meszes kő, föld. Meszes kalapú, ruháju kőmives. Meszes bőrök a timároknál. 2) Mészkőből, vagy mészföldből álló. Meszes hegyek. 3) Mészföldben termett, pl. meszes bor.