v. MUKK, hangutánzó, melyből mukkan, mukkanás, mukog s talán mukucz is erednek. Különösen mukk mint fn. tárgyesete: mukkot; s am. orrhang vagy tompa, néma hang, melynek értelme, jelentése alig van. Egy mukkot sem mondott, am. száját sem tátotta föl, vagy semmiféle hangot nem hallatott.