, önh. m. mevet-tem, ~tél, ~ětt, par. mevess. Értelmére nézve l. NEVET. A régieknél többször eléfordúl, nevezetesen Telegdinél, Kinizsyné imakönyvében, a Tatrosi, Bécsi codexekben, Pesti Gábornál stb. Az n és m fölcseréltetnek a ned med, neder meder, nedves medves és más szókban is.