, (mer-ő-en) ih. 1) Bátran, neki feszített testtel, inakkal, szemekkel. Merően szemébe nézni valakinek. Merően megállani az ellenség előtt. 2) Hajlatlanul, mozdulatlanul megfeszülve, megkeményűlve. A megfagyott tagok merően állanak. 3) Egészen minden kivétel nélkül; néhutt: merőben és merevén.