, (meg-testěsült) ösz. mn. 1) Mondjuk elvont és szellemi tárgyakról, melyek érzékekre ható alakot nyertek. Megtestesült eszmék. 2) Átv. ért. megrögzött, s a maga nemében igen tetemes. Leginkább kedélyi és erkölcsi tulajdonságokról használtatik. Megtestesült tunyaság.