v. ~RITKUL, (meg-ritkúl) ösz. önh. Előbbi sürű állapota megszünik. Megritkúl az erdő, ha több helyen vágják. Megritkúl a haj, midőn hullani kezd. Esőben megritkúl a szivos sár. Néha am. megkevesedik, előbbi száma megfogy. Hol sok a vadász, ott megritkúlnak a vadak.