, (meg-pusztúl) ösz. önh. Régiesen am. megfosztatik. "Magzatomtól megpusztulok. (Nádor-codex). A régieknél az ~nl, ~ül végzetű önható ige gyakran még ~tat, ~tet külszenvedő képzőt is veszen föl. "Menden ország önön benne megoszlatott, megpusztóltatik (desolabitur).