, (meg-kaczag) ösz. áth. Tárgyesetes viszonynévvel am. valakit v. valamit kaczagó hangon meggúnyol, vagy kijelenti, hogy igen nevetségesnek tetszik előtte. Megkaczagni valakinek meglepőleg ostoba mondatait. A buta ember minden izetlen tréfát megkaczag. V. ö. KACZAG.