, (meg-bántódik) ösz. belsz. Kedélye, a rajta elkövetett sérelem által kellemetlenül megilletődik; tettleg mutatja, kijelenti, hogy nem tetszik neki, amit irányában egy valaki más elkövetett. A büszke ember hamarabb megbántódik, mint az alázatos. V. ö. BÁNTÓDIK.