, (maga-hittség) ösz. fn. Kedélyi állapot, vagy tulajdonság, midőn valaki túlságos hiedelmet táplál önereje, testi és lelki tulajdonságai, illetőleg előnyei felől, mi rendesen vakmerőséggel, kevélységgel, elbizakodással szokott járni. Máskép: önhittség, önbizottság.