, (mér-ěs-ék-ěl-et-len) mn. tt. mérsékletlen-t, tb. ~ěk. Kellő határokat, fokozatot nem tartó, a cselekvésben középszerüséget nem követő; tulzó, hirtelenkedő, kicsapongó. Mérsékletlen nagyravágyás, hivatalvadászat. Mérsékletlen atyai szeretet. V. ö. MÉRSÉKĚL.