, fn. tt. mozsarat, harm. szr. ~a. 1) Mély öblü, kannaforma edény, vasból, kőből, fából stb., melyben valamely kemény testet úgynevezett törővel vagy kótissal zúznak öszve. Réz, vas, kő, famozsár. Mozsárban mákot törni. Gyógyszerészek mozsara. 2) Ágyuféle lőszer mely nagy mozsárhoz hasonló, s melyből bombákat, gránátokat stb. szoknak lőni. 3) Kisebbféle lőszer, melynek egyedül holmi mulatságos vagy innepélyi durrogatásokra veszik hasznát. Szüretkor mozsarakból lődözni. Egyezik vele a latin mortarium s az ebből lett német Mörser. Valószinüen a mozsár is eredetileg morzsár volt. Ámbár vitatni nem akarjuk, hogy a mozsár mint eszköznek neve eredetileg magyar volna,: de azt bátran állíthatjuk, hogy a morzsa, morzsol, mint hangutánzó a magyarnak is sajátja, s hogy a mozsár v. morzsár (azaz morzsoló) és a morzsa között nem csupán hangi, hanem valóságos tárgyi rokonság létezik, minthogy a mozsárnak első rendeltetése, hogy valamit morzsákra zúzzanak benne, hogy morzsoljon.