(a hellen-latin monasterium után alakult; a görögben pedig a törzs μονος am. egyes, egyedüli, honnan μοναζω am. egyedül vagyok vagy élek, és μοναστηρ v. μοναστης egyedül élő; szerzetes); fn. tt. monostor-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Szoros ért. jelenti azon szerzetesek közlakhelyét, kik az egyházi kánonok szerént a monachusok osztályába tartoznak, milyenek a benedekiek, a cisterciták stb. Pannonhegyi, zirczi monostor. Mölki, szentkereszti monostor. Az ily monostorokhoz, kivált német és angol honban nagyobbszerü templomok lévén épitve, különösen ezeket is monostoroknak (Münster) nevezték el, milyen a Westmünster Londonban. Szélesb ért. a szorosabb fegyelmet tartó szerzetesek, péld. kolduló barátok klastromai. A kegyesrendüek és jezsuiták szerzetesházai szokottan: collegiumok. Egyébiránt ,monostor szabatosan véve nagyobbszerü szerzeteslakot, pl. apátságot jelent, mint a klastrom v. kolostor.