, (l. itt végül); kötszó. Több alanyt foglal együvé, s am. és v. is, pl. mind én, mind te, am. én is, te is. Mind égen, mind földön jelek lesznek, am. égen és földön. Mind a kenyér, mind a hús elfogyott, am. a kenyér is, a hús is. Ez értelemből lehet megfejteni, hogy többnyire a régi nyelvben a kötszó mind csak egyszer tétetett ki, pl. midőn így szóltak: mind én te, azaz, én és te együtt. Nógrád vármegyének a törökök pusztitásáról szóló 1627-ben kiadott bizonyságlevelében áll: És ím méghis ez az Vezér mind az Birákoth, Baráthokot karóba akarta vonjattnj (Jászay Pál), azaz mind a birákat, mind a barátokat. Azonban vannak példák az ellenkezőre is: "Mert majdan mind az úr, s mind az szolgája unos untalan bejönnének. (Pesti G. meséji. XLII. mese). "Mind anyáddal, mind húgaiddal vétkezel (Ugyanott LXI. mese). Az előbbi példákból megtetszik, hogy ezen kőtszó eredetileg egy a ,mind melléknévvel. Némelyek véleménye szerént a ,mint (= valamint) szóval volna azonos, és tájszokásilag ejtetik is ekként.