, (ma-s-t), időhatárzó. Jelen, legujabb, legutolsó időben, e pillanatban. Ellentétei az elmultra nézve: akkor, azelőtt, hajdan, multkor stb., a jövőre nézve: ezután, utóbb, később, jövőben stb. Nem úgy van most, mint volt régen. (Népd.) Akkor és most, nagy a különbség. Most is, ezután is. Határozatlan ellentéte: máskor. Most nem lehet, majd máskor. Fölveszi a határvető ig ragot: mostig, pl. tegnaptól mostig nem ettem egy falatot. Elejétől mostig. E szó mind tájdivat mind a régi nyelvemlékek szerént mast, mely nem egyéb, mint a jelen időt jelentő ma (hodie, nunc) származéka. V. ö. MA. Mi képzését illeti, a ma gyökből egyszerű s képzővel lett az elavult ma-s melléknév, innen pedig t képzővel a határzó mast, mint örömest, vegyest, képest, az elavult eleszt stb. Hogy az ősi nyelvben egyszerü mássalhangzók odaragasztása által és pedig a gyök véghangzójának megnyujtása nélkül is képződtek új szók, több példa van rá, ilyenek tol, tosz, a to; tesz, vesz, lesz, megy, hisz, visz, a te, ve, le, me, hi, vi; rom, rosz, roskad, rozzan a ro gyökökből stb. E hasonlat szerént hangzik röviden a mast is.