, nyelvrezegtetés által eredő, s gömbölyített ajkak közől kinyomuló tompa hang, mely egyszerü hangutánzó a morog, moraj, mormol szókban és származékaikban; továbbá innen erednek a morcz, mord, mordány, minthogy mellékértelemben ezek is morajos hangra vonatkoznak. Megegyezik vele a latin murmur, moeror, német: murmeln, murren, hellén, μορμυρω, μυρομα, szanszkrit marj v. morj (morog) stb. Különböző eredetüek: morzsa, morzsol.